Mérnöki precizitás és női szemlélet: Lilla útja a Parklig

A mérnöki pálya sokak fejében még mindig inkább férfias szakmaként él, pedig egyre több nő választja hivatásának, és sikerrel is építi a karrierjét ezen a területen. Lillával, az egyik villamosmérnök kollégánkkal beszélgettünk, akinek a története egyszerre inspiráló és tanulságos. A szakma iránti érdeklődése gyermekkori kíváncsiságból indult, ma pedig precíz, kreatív és kitartó szakemberként dolgozik, aki munkájával és pozitív személyiségével is gazdagítja a Parkl csapatát.

credit: Takács Lilla

Mi keltette fel az érdeklődésed a villamosmérnöki pálya iránt? Mi vonzott pont ehhez a sztereotipikusan férfias szakmához?  

TL: Gyerekkoromban mindig szerettem barkácsolni, szétszedni dolgokat és kideríteni, hogyan működnek. Fiús lánynak tartottak, emellett már az iskolában is különösen közel állt hozzám a matek és a fizika. Volt egy rövid kitérőm is az óvodapedagógusi pálya felé, de hamar rájöttem, hogy az analitikus gondolkodás és a műszaki világ az, ahol igazán otthon érzem magam. Édesapám az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki karán végzett, azt követően villamosmérnök továbbá villanyszerelő is volt. Így követtem őt ebben az irányban, szintén a Kandón kezdve el tanulmányaimat. 

Milyen kihívásokkal találkoztál nőként a mérnöki területen és hogyan alakult a pályád annak ellenére vagy éppen ezért?  

TL: Természetesen voltak nehézségek. Nőként érezhetően nagyobb szakmai elvárásoknak kell megfelelni így szorgalmasabb és kitartóbb lettem, ráadásul volt sok pozitív élményem is. Az egyetemen az elenyésző mennyiségű női hallgatótársaim mellett a férfiak is mindig segítőkészek voltak, illetve a közös munka és az egyetemi közösségek sokat tettek hozzá, hogy megerősítsenek abban, hogy itt van a helyem a mérnöki pályán.   

Sokan gondolják, hogy a mérnöki munka csak a papíron zajlik. Mit csinálsz valójában naponta, és mi az, amit a kívülállók kevésbé látnak a munkádból, pedig kulcsfontosságú része?   

TL: A mérnöki munka jóval több annál, mint amit a tankönyvek mutatnak. Rengeteg kutatómunkát igényel, termékadatlapokat böngészünk és folyamatosan napra készen kell tartanunk a tudásunkat. A diploma önmagában már nem elég ebben a szakmában. A mérnöki szakma nagyon gyorsan fejlődik párhuzamosan a technológiai innovációkkal, ezért folyamatosan igényli azt, hogy friss tudással rendelkezzünk. Korábban napelemes rendszerekkel foglalkoztam, és meglepő, hogy mennyi újdonság jelent meg rövid időn belül a szektorban. 

Mit szeretsz legjobban a munkádban, és mit tartasz a legnagyobb kihívásnak?  

TL: Leginkább a sokszínűséget szeretem. A Parklnél nem csak az irodában dolgozom, hanem kint a terepen is, ahol aktívan kell problémákat megoldani, ami nagyon változatossá teszi a mindennapokat. A napi feladatok mellett lehetőségem nyílik sok új eszközt, technológiát, és ezek szoftveres hátterét megismerni, és akár olyan gyakorlati feladatokat is élesben végezni, mint a preciziós forrasztás egy sorompó vezérlésben, amihez hasonlót eddig csak hobbiként végeztem. Szóval összességében azt mondanám, hogy a szakmámban állandó naprakészségre, nyitottságra és tanulásra van szükség, mert mindig jelennek meg új technológiák és ezzel együtt eddig ismeretlen hibák is.  

Van esetleg vicces vagy emlékezetes történeted? 

TL: Gyakran előfordul, hogy amikor belépek valahova, először titkárnőnek néznek. Mindig mosolygok ezen, mert pozitív meglepetés szokott lenni, amikor kiderül, hogy én vagyok a mérnök.  

Van-e olyan projekt vagy pillanat, amikor igazán büszke voltál arra, amit közösen értetek el a csapattal? 

TL: Persze, szerencsére rengeteg ilyen van! Volt már olyan projektünk, ahol akkora volt az összhang, hogy a tervezőasztalt követő másfél napon belül már üzemelt a helyszín. Büszkeséggel tölt el minden olyan projekt amikor a professzionális hozzáállásunk miatt a megrendelőtől pozitív visszajelzést kaptunk. Ezek a pillanatok mindig megerősítenek abban, hogy egy szuper csapat tagja vagyok.   

Mit üzennél azoknak a lányoknak és fiataloknak, akiket érdekelne a mérnöki pálya, de még bizonytalanok? 

TL: Azt, hogy ne féljenek belevágni. A mérnöki pálya ma már sokféle lehetőséget kínál, és a női perspektíva egyre értékesebb. Fontos, hogy különféle tapasztalatokat szerezzenek, támogató közösséget építsenek, és merjenek kérdezni. Az én egyetemi társaságom is nagyon befogadó volt, sokat tanultunk egymástól.  

Hogyan látod a női mérnökök szerepét a jövő technológiai világában? 

TL: Úgy gondolom, a női mérnökök más szemszögből közelítik meg a problémákat, és új megoldási irányokat hoznak. Egyik fő erősségünk a kommunikáció, ami gördülékenyebb csapatmunkát eredményez. Szerintem minél több nő választja ezt a pályát, annál több friss, innovatív ötlet és kreatív megközelítés gazdagítja a szakmát.  

Legyen szó precíziós forrasztásról vagy a legújabb töltők telepítéséről, Lilla története megmutatja, hogy minden kihívásra van megoldás. A mérnöki pálya pedig nemcsak szakmai tudást, hanem kitartást, kreativitást és nyitottságot is kíván, és épp ez teszi igazán izgalmassá. Mi pedig örülünk, hogy nap mint nap olyan emberekkel dolgozhatunk itt a Parklnél együtt, akik nemcsak a munkájukban profik, hanem a személyiségükkel is hozzáadnak a közös mindennapokhoz a cégnél.